Európa szívében, a világ egyik legszennyezettebb városában a lakosok összefognak, hogy egy jobb jövőért küzdjenek. Ám a pénz, a hatalom és a politika éppen olyan mérgező ellenfélnek bizonyul, mint a szennyezés, amely az életüket fenyegeti.

A Zenica nevű, közepes méretű boszniai városban hétköznapivá váltak a rákos esetek, a gyerekkori cukorbetegség és a légúti megbetegedések. A légszennyezettség általában magas Boszniában, de a helyiek arra a hatalmas acél- és kokszolóüzemre gyanakodnak, amely elfoglalja a város negyedét és a környék legnagyobb munkaadója. Azt akarják, hogy a gyár által kibocsátott anyagokat ellenőrzés alá vonják, ahogyan azt a környezeti engedély is megköveteli, de ez nem valósul meg.

A legsúlyosabban érintett kerületben a polgárok közösen létrehoznak egy "Ökofórum" nevű szervezetet, hogy ezen keresztül követeljenek változásokat és méréseket, melyek eldönthetik, hogy megalapozott-e a gyanújuk. Azonban, akárcsak egy görög tragédiában, az érdekellentétek nagyobbak a résztvevőknél. A lakosok aggódnak az egészségük és a megélhetésük miatt, a politikusoknak az újraválasztásuk érdekében munkahelyeket kell teremteniük és külföldi befektetőket kell bevonzaniuk, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (European Bank for Reconstruction and Development, EBRD) pedig egy olyan új erőműnek nyújt EU-hitelt, amely a kokszolóüzem által kibocsátott anyagokat használja, illetve kerékpárutak létrehozását is támogatja, hogy Zenicát zöld várossá nyilváníthassák.

A film hét éven keresztül (2017-től 2024-ig) követi az "Ökofórum" adatokért és elszámoltathatóságért folytatott küzdelmét. A következményeket elszenvedő lakosok szemén keresztül ráirányítja a figyelmet azokra, akiknek nincs hangjuk, és feltárja azokat az összetett mechanizmusokat, amelyek megakadályozzák az észszerű döntéseket és a fenntarthatóságot a városban, illetve világszerte számos más helyen is.

A film rendezői, Nanna Frank Müller and Zlatko Prandjić elmondják: "Hiába élünk globalizált világban, ahol szinte semmi sem igazán ismeretlen, még mindig előfordul, hogy teljes közösségek sorsát elfelejtik, vagy a szőnyeg alá söprik. A boszniai Zenica városa ilyen elfeledett, Európa egyik végében mérgező szmog alá temetett hellyé vált.

Egy pár vagyunk, két különböző hátterű rendező, két hanggal, két megközelítéssel, ám egy közös nézőponttal és érdeklődéssel. Úgy döntöttünk, hogy Zenicába költözünk, és hét éven keresztül ez a város volt a második otthonunk, ahova folyton visszatértünk, hogy dokumentáljuk a szennyezés következményeit viselő emberek küzdelmeit.

A filmünkkel szeretnénk hangot adni azoknak az embereknek, akik elveszítették a sajátjukat ¬– van köztük, aki ténylegesen, torokrák miatt, mások pedig egyszerűen nem mernek megszólalni, vagy nem hallják meg őket, amikor megteszik. Reméljük, hogy az európai nézők felismerik saját, abból fakadó felelősségüket, hogy az EBRD az európai adófizetők pénzéből működik, és rádöbbennek, hogy valaki más rettenetes árat fizet a mi országainkban felhasznált olcsó acélért."

A filmet Nanna Frank Müller és Zlatko Prandjić rendezte. Szerepel benne Samir Lemeš, Edita Šišić, Nedžad Šišić, Alma Alić, Igda Lemeš és Zlatan Alibegović. Producere Lise Lens-Müller. Az operatőr Nanna Frank Müller és Emir Džanan volt, a vágó Nanna Frank Müller. A hangmérnök Jacques Pedersen, a zenét Dan Donovan és George Vigestica szerezte. A film koproducere Ishak Djalimam, Hanka Kastellicová és Teresa Keylova. A gyártási csapat tagja volt Amra Bakšić Čamo is. Az utómunkát Anders V. Kristensen végezte a KG FILMS számára. A filmet a Magic Hour Films gyártotta a REALSTAGE és az HBO közreműködésével, a Dán Filmintézet és a szarajevói Kulturális Minisztérium támogatásával.

Zenicáról és a gyárról:

A Zenica nevű boszniai iparváros egy Osztrák-Magyar Monarchia idején épült, 130 éves, hatalmas acélgyár körül fekszik. A gyár egykor a szocialista Jugoszlávia büszkesége volt, és 25.000 munkás tulajdonában állt, ma pedig a világ egyik legnagyobb acélgyártója, az ArcelorMittal a tulajdonosa, és kevesebben dolgoznak benne. Ugyanakkor a gyár továbbra is Bosznia-Hercegovina legnagyobb stratégiai iparágát képviseli, és a legnagyobb munkaadó Zenicában. A város identitása még mindig az acélon alapul – futballklubját Celiknek (acél) hívják, és a színház is acélból épült.

A délszláv háborút és a szocialista rendszer összeomlását követően megérkezett a demokrácia, a nemzetközi befektetésekkel együtt. Az ArcelorMittal lett az acélüzem tulajdonosa. A hatalmas ipari komplexum a város egynegyedét elfoglalja, és mint egy sárkány, úgy ontja magából a fekete és narancssárga füstöt éjjel-nappal, egész évben.

A gyár kokszolási eljárás segítségével állítja elő az acélt. E folyamat során benzol – egy különösen veszélyes szennyezőanyag –, valamint benzo(a)pirén és más vegyszerek szabadulnak fel. A benzol, amellett, hogy rákkeltő, visszafordíthatatlan változásokat képes előidézni az emberi DNS-ben.

Zenicában a rákos megbetegedések és a gyerekkori cukorbetegség rendkívül gyakoriak, különösen a kokszolóüzem melletti Tetovo kerületben. Ugyanakkor nem állnak rendelkezésre olyan adatok, amelyek megerősítik vagy megcáfolják a helyiek gyanúit. A környezeti engedély szerint a gyárnak 2010-től kötelező lett volna folyamatosan mérni a kibocsátásait és a levegőminőséget, azonban 2022 márciusáig nem végeztek ilyen méréseket.

2022 márciusában, az "Ökofórum" több mint egy évtizede zajló kampánya nyomán, négy héten keresztül méréseket végeztek a kokszolóüzem környékén, és az eredményeket egy beszámolóban publikálták. Előfordult, hogy a benzol óránkénti csúcskoncentrációja a biztonsági határérték 255-szeresét is elérte. Az átlagértékeket a beszámolóban egy ábrán mutatták be (12-es ábra, 18. oldal).

Az aggasztó eredményeket követően a gyárat ismét arra kötelezték, hogy folyamatosan felügyelje és mérje a kibocsátásait. 2024 februárjáig ez nem valósult meg. Nem sokkal a film elkészülte után, 2024 márciusában, az ArcelorMittal bejelentette a kokszolóüzem bezárását.

Zlatko Prandjićról és Nanna Frank Müllerről:

Zlatko Prandjić bosnyák-brit rendező, aki 1965-ben született a boszniai Zenicában. Zlatko 1993-ban, a délszláv háború idején költözött Londonba. A rendező-forgatókönyvíró Guidance Through The Black Hole (2017) című, Aleksandar Nikolić-csal közösen írt és rendezett egész estés dokumentumfilmjéről ismert, amely jelölt volt a "Szarajevó szíve"-díjra. Novellái a Penguin és a Dreamcatcher kiadványaiban jelentek meg. Megnyerte a Penguin Decibel novelladíját.

Nanna Frank Müller rendező, operatőr és vágó, aki a Dániai Nemzeti Filmiskolában végzett vágóként 1999-ben. Nanna számos film vágója volt 2007-es rendezői bemutatkozását, a Someone Like You című, egy utazó cirkuszi társulatról szóló dokumentumfilmet megelőzően. A film elnyerte az Odense-i Nemzetközi Filmfesztivál nagydíját, valamint a DOK Leipzig fiatal tehetségek dokumentumfilmes versenyének első díját. Shanghai Space című filmje 2010-ben elnyerte az első díjat a Guangzhou-i Nemzetközi Filmfesztivál "Környezet és vadvilág" kategóriájában. Rendezőként és vágóként is jelölt volt a Dán Filmakadémia díjára, és ösztöndíjat nyert a Dán Művészeti Alapítványtól. Több nemzetközi dokumentumfilmes szemináriumon is tanított, köztük 2016 és 2018 közt a Dok Incubatoron. A Dán Filmiskola vendégelőadója, illetve 2022 és 2026 közt a Dániai Nemzeti Filmiskola vizsgabizottságának tagja.