Robi tehetséges, magasan képzett és odaadó római katolikus plébános Magyarország egyik vidéki egyházközségében. Figyelmes lelki vezető és közösségépítő, akit szeretnek és tisztelnek a hívek. Ám Robi egyszersmind szeretetteljes élettárs és három kisgyermek apja. Családjának egyre nagyobb szüksége van rá, így nehéz döntést kell meghoznia: lemond papi hivatásáról, ezzel kockáztatva a közösség szétesését, vagy továbbra is titokban, rejtőzködve neveli fel gyermekeit. Vajon mi a helyes út?

A filmet a korábban producerként dolgozó Ugrin Julianna (Egy nő fogságban, Könnyű leckék, A monostor gyermekei) és párja, Vízkelety Márton operatőr (Keep Quiet, Ultra, Reményvasút) rendezte. A film elsőként a 19. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál mutatkozik be, majd november 24-től az HBO Maxon is látható lesz.

A történet háttere

A papi cölibátus a 21. században – egyensúlyozás az egyházi hatalom és az isteni törvény, a közösség és a család, a személyes szükségletek és a hivatás közt.

A cölibátus kérdése hétről hétre felbukkan a hírekben, amikor katolikus tisztségviselők szex- és pedofilbotrányairól olvasunk. A többezer ismert zaklatási eset aláássa az egyház hitelességét, megrengeti az emberek egyházba vetett hitét. Nem bizonyított a cölibátus és a szexuális bűncselekmények közti kapcsolat, de a kérdés nagyon is releváns. A Dublini Egyetem professzora, Marie Keenan szerint „az összes katolikus papra vonatkozó szigorú cölibátus senki számára nem kedvező.” Kutatások szerint a jelenlegi papok fele szexuálisan aktív (egy amerikai kutatás szerint a papok 28%-a rendszeresen él szexuális életet nőkkel, 22% férfiakkal, 3% pedig biszexuális).

A keleti és nyugati keresztény egyházak közt lényeges különbség van a papi cölibátus gyakorlatát illetően. A keleti egyházakban nős férfiakat is pappá szentelhetnek, csak a már felszentelt papok nem házasodhatnak meg, és nekik kötelező a cölibátus.

A cölibátus kérdése már a reformáció idején is középpontba került. Luther Márton képmutatásnak tartotta a cölibátust: a 16. század elején az egyházi tisztviselők többsége élt szexuális életet.

Napjainkban több pápa is felvetette, hogy a cölibátust meg kéne változtatni, vagy felül kéne vizsgálni. Ferenc pápa – szemben elődjével – újszerű nézőpontot képvisel. Egy könyörületes egyházat képzel el, amely jótékony, befogadja az idegeneket, tiszteli az eltérő vallásokat, elfogadja a szkeptikusokat és gondoskodik az áldozatokról. Az egyházat „tábori kórházhoz” hasonlítja, amely gondoskodik a betegekről és a lelkileg megsebzettekről.

Ferenc pápa megválasztása óta több magasrangú egyházi tisztviselő szájából is hallhattuk, hogy a cölibátus nem dogma, nem Isten törvénye, tehát vita tárgyát képezheti. A film főhőse, Robi sokszor hangoztatja ezt a véleményt. Elismeri, hogy cselekedeteivel vét az egyház ellen, hogy az egyház nézőpontjából bűnös életet él. Ugyanakkor úgy érzi, nem vét Isten ellen.

Nemrégiben egy magyarországi hír keltett nagy feltűnést: Beer Miklós, a váci püspök nyilvánított véleményt arról, hogy a „viri probati”, azaz a kipróbált férfiak is lehessenek papok. Ez azt jelenti, hogy ötvenes, hatvanas éveikben járó családos férfiak is egyházi tisztséget vállalhatnának: ha a közösség elfogadja őket, és életük során vezetői készségekről tettek tanúbizonyságot, pappá szentelhetnék őket. Beer szerint ez kedvező volna az egyház számára, amely jelenleg paphiánnyal küzd.

Másrészről a hagyományos nézőpont is erősen jelen van az egyházban. A színfalak mögött heves teológiai viták folynak a római katolikus egyház jövőjével kapcsolatban: elfogadják a változást, vagy ragaszkodjanak a hagyományokhoz?